BAGDADI HAKIMA
A Katona József Színház legújabb darabja a Cukor Kreml amit a Kamrában játszanak. Megelevenedik előttünk Szorokin Oroszországa, az utópikus diktatúra, ami kísértetiesen hasonlít Orwell 1984-éhez.
A 2030-as években járunk. Ez már nem az általunk ismert Oroszország. Egy hatalmas, Nagy Fal véd meg minket a külső ellenségtől. Opricsnyikok őrzik a békét, nincsenek bűnözők, homoszexuálisok, buddhisták, szodomiták, szegények vagy gazdagok, hiszen a titkosrendőrség sohasem pihen, üldözi a nép ellenségeit. Ez már az új Oroszország, ahol rend uralkodik és cukor Kremlek hullnak az égből. Legális drogokkal tartják fenn bódultságukat, amíg sorban állnak a kacsafejű emberrel az ételt osztó bódénál. Elégetik az orosz irodalom klasszikusait, elvégre a jövőben már csak szakkönyvekre lesz szükség. A fő történeti szál a három tiszt történetét meséli el, a mellékszálak pedig kiegészítik azt.
Nincs menekvés, körbeölel, elnyel, magába zár az új ideológia. Pálmai Anna az utolsó jelenetben könnyezve ismétli, „Bűnös vagyok bűnös vagyok… Bocsássatok meg nekem minden szentekre kérem bocsássatok meg nekem minden szentekre kérem… Esküszöm soha többé esküszöm soha többé…”
Hét színész játszik számos karaktert, de nem lehet egyiküket sem kiemelni, olyan egyenletes alakítást nyújtanak. Jordán Adél, Pálos Hanna, Pálmai Anna, Kovács Lehel, Lengyel Ferenc, Rajkai Zoltán, Mészáros Béla és Takátsy Péter úgy ugrálnak a karakterek és a jelmezek között, minta a világ legtermészetesebb dolga volna egyik pillanatban uralkodóként, másik pillanatban szolgaként feltűnni a színpadon. A díszletet külön kiemelném, nagyon trükkösen játszanak azzal a pár eszközzel, amivel be van rendezve a színpad. Kovács D. Dániel rendező és Fekete Ádám dramaturg kivételesen bravúros előadást alkottak együtt.
