HANICH VERONIKA ÉS KŐRÖS KINGA
2014. október 31-től február 15-éig tekinthető meg „Rembrandt és a holland arany évszázad művészete” kiállítás a Magyar Szépművészeti Múzeumban. A kiállítás Őfelsége Vilmos Sándor, Hollandia királya és Áder János Magyarország köztársasági elnöke fővédnöksége alatt valósult meg.
A XVII. századból, több mint száz festőtől, körülbelül százhetven rendkívüli alkotást csodálhatunk meg a kiállításon. Ebből tíz alkotást a Szépművészeti Múzeum tudhat magáénak, kiemelt kölcsönző partnerekként pedig érdemes megemlíteni az amszterdami Rijsmuseumot, a stockholmi Nationalmuseumot és a The Kremar Collection-t, de érkeztek művek a párizsi Louvre-ból, a londoni National Gallery-ből illetve a new yorki Metropolitan-ból is.
A tárlat műfajok és témák alapján rendezi el alkotásait, azokat hét szekcióba sorolva. Ezek a következők: Történelmi háttér, Arcok az aranykorból, Gazdaság és mértékletesség, A protestantizmus hatása, Rembrandt és „fényköre”, Városok és polgárok, A holland táj ezer arca.
A „Történelmi háttér” szekció a 17. századi Hollandia világát tárja elénk, csataképeivel és arcképeivel. Az ország ebben az időben válik nagyhatalommá, a zavargások és háborúk idejét lezárva. Az első rész bevezet minket a csillagászat, a térképészet és a hajóépítés rejtelmeibe. A festők gyakran örökítették meg a holland-spanyol háború pillanatait, de találkozhatunk itt Orániai Vilmos arcképével is, ami Adrien Thomasz Key egyik mesterműve, 1579-ből.
A második szekció az „Arcok az aranykorból” címet viseli, ami monumentális festményeken tárja elénk a korabeli holland nép arcképeit, legyenek azok polgári egyesületek tagjai, vagy arcok egy lövészegyleti társaságból.
Következik a „Gazdagság és mértékletesség” rész, amely arra hivatott, hogy megismerkedjünk Hollandia gyors meggazdagodásának következményeivel. A korai kapitalizmus és a természettudományok képei ezek, pompás tárgyakat, gyümölcsöket, virágokat ábrázolva. Felhívja a figyelmünket egy fontos szabályra: „Jólétben légy előrelátó!”. Éppen emiatt tárja elénk vanitas-képeit, amelyek emlékeztetnek arra, hogy a gazdagság mulandó, és minden jóért az emberek Isten előtt elszámolni hivatottak. Jan Davidsz de Heem Vanitas-csendélete is ez mutatja: festmény egy koponyával, könyvvel, rózsával és egy pohár borral 1610-ből.
Negyedikként „A Protestantizmus hatása a vallásos festészetre” látható. Az emberek e korban az iskola-templomokban gyűltek össze, ahol a prédikáció volt az elsődleges. A katolikus vallást az elnyomó hatalom jelképeként tartották számon, amely maga volt a pazarló fényűzés. A fehér falú templombelsők képei ezek, amelyek a beáradó fénytől ragyognak, és amelyek a tisztaságot jelképezik.
Következőként „Rembrandt és „fényköre” címmel főként a festő önarcképeit csodálhatjuk meg. Rámutat a fények segítségével arra, hogyan kell elhelyezni a tárgyakat egy festményen úgy, hogy azok a lényeget tükrözzék. Számunkra az egyik legérdekesebb alkotás „A szemüvegárus” volt, ami a látás allegóriáját testesíti meg. A témája egy szemüveg eladása. A piacon egy vándorszínészhez hasonló árus próbál eladni egy szemüveget egy házaspárnak, akik feltehetően Rembrandt szülei. A nő rosszul lát és a szemüveg sem segít rajta. A művész metaforikusan arra akar rámutatni, hogy ne a külsőségekre helyezzük a hangsúlyt, hanem a dolgok mögöttes mondanivalóját próbáljuk megérteni.
Továbbá, itt található a kiállítás egyik legfontosabb képe, amelynek segítségével annak népszerűsítése is megvalósul, „A festő önarcképe harmincnégy éves korában” 1640-ből, amely a Londoni National Gallery segítségével jutott el hazánkba. Ez a kép sugallja Rembrandt elégedettségét és azt, hogy elhelyezte saját magát a legnagyobb festők között. Itáliai típusú ruhát visel, arca fürkésző, melankolikus.
Ebben a szekcióban található a legtöbb Rembrandt-mű, így muszáj még egyről említést tennünk. Ez „Minerva, a tudomány pártfogójának” képe, aki más kultúrákban Pallasz Athéné nevét viseli. A hölgy babérkoszorút visel, erőteljes arcvonásai pedig Rembrandt korábbi műveinél is felfedezhetőek. Mint a festészet védőszentje jelenik meg, aki békeidőben vigyáz a művészet értékeire.
A hatodik rész ,,A Városok és polgárok” az urbanizáció hatását mutatja. A festmények elkészülésekor már a városokban élt a népesség 60 %-a. Többek között Vermeer három jelentős képével tárul elénk a gyorsan fejlődő világ. „A geográfus” és „Az asztrológus” párdarabként megjelenő két zsánerképét eredetileg a párizsi Louvre tudja magáénak. A két foglalkozás pótolhatatlan az akkori Hollandiában, nélkülük nincs ipar, hajózás, ezek nélkül kereskedem, gyarmatosítás, az országban nincs jólét és gazdagság sem. A harmadik Vermeer kép: „ A katolikus hit allegóriája”. Vermeer katolikus nőt vett feleségül, így ő is áttért erre a vallásra. A festményen megjelenő motívumok sokasága teszik a képet rendkívülivé. A földgömb a világ egészére utal, az alma és a kígyó a bűnbeesést ábrázolja, az üveggömb a világ teljességének szimbóluma, és az oltárszentség kelyhe, ami a keresztény hit jelképe.
Az utolsó képcsoport, „A holland táj ezer arca” a tájképekre és a holland alföld bemutatására összpontosít. A művészek a festményeken keresztül szeretnék bemutatni, hogy a sík, egyhangúnak tűnő vidék valójában élettel teli. Láthatjuk, hogy a hazájuk iránti szeretet milyen fontos szerepet tölt be életükben. Pásztorok a nyájjal, szélmalmok, út menti fogadók, azok, amik a holland tájat színesítik.
A festményeken keresztül megismerhetjük az önálló államiságát kivívó Hollandiát és az ezt követő gazdasági, kulturális fellendülést. Rembrandt és művész társai a külsőségek mögötti, valódi értékek megbecsülésére hívják fel a figyelmet.
A kiállítás angol és magyar katalógussal is megtekinthető. Bátran ajánljuk, hogy akinek van egy kis szabadideje és felkeltettük az érdeklődését, látogasson el.
(A Szépművészeti Múzeum nyitvatartási ideje: Keddtől- Vasárnapig 10-22 h, Diákjegy: 1600 Ft)
