HANICH VERONIKA

„Szentek legyetek, mert én az Úr, ti Istenetek szent vagyok.” (3.Móz.19.26.)

Mindenszentek napját november 1-én ünnepeljük, ez a nap az üdvözült lelkek emléknapja. Halottak napján, november 2-án elhunyt szeretteinkről emlékezünk meg és imádkozunk értük. Ilyenkor mindenki egy kicsit elcsendesedik, gyertyát gyújt, virágot vagy koszorút visz elhunyt hozzátartozói, barátai sírjára.

Ezen a héten Alessandro Atyával arról beszélgettünk, mit is jelentenek ezek az ünnepek a keresztények számára.

Mi jut eszünkbe először arról a szóról, hogy szent? A szent, mint tulajdonság leginkább Istenhez illik, Ő a szent. Csak Isten rendelkezik azzal a tökéletességgel, ami megkérdőjelezhetetlen és kétségbevonhatatlan.

Amikor egy embert szentnek mondunk, tulajdonképpen egy olyan jelzővel illetjük, ami mindenekelőtt Istent jellemzi. Nagy alázattal kell tehát ezt a szót használnunk. Minden emberről elmondható, hogy boldogságra vágyik, arra, hogy tervei, céljai megvalósuljanak, élete beteljesedjen. Úgy is mondhatnánk, hogy ami Istennek már jelen és természetes állapot, az nekünk viszont az életünk végcélja. Egy olyan úton kell haladnunk, ami az örök élethez vezet, az üdvösséghez és a boldogsághoz.

Szent, az aki kapcsolatban él Istennel, aki a Paradicsomban részesül az Ő szeretetében, ezért is van egy szoros kapcsolat a Mindenszentek ünnepe és a Halottak napja között. „Mindenszentek” azok, akikről tudjuk, hogy a Paradicsomban vannak, és azért imádkozunk, hogy minden elhunyt szerettünk eljusson ide.

Az emberhez nem méltó, hogy a földi dolgokkal megelégedjen, van egy fajta belső, erkölcsi törekvésünk, arra, hogy a jóra törekedjünk, és ehhez kegyelmet is kapunk. Ezen a világon az a szent, aki keresi Istent és megengedi, hogy vele együtt legyen szeretetében. Megérint minket a szentségekben, a keresztségben, eukarisztiában, átadja és megosztja az Ő szentségét. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ahogy Isten szent, úgy mi is élhetünk Neki tetsző módon, ha engedjuk, hogy megossza velünk az Ő szentségét.

Mindenszentek és Halottak napja ünnepe azt is mutatja, hogy az élet örök, a boldogság, az igazi beteljesülés, pedig lehetséges. Minden embernek vannak szerettei, barátai, ismerősei, akik már nem élnek velünk, akik már a Mennyországban vannak. Ez reményt kell, hogy adjon, hogy igenis lehet üdvözülni. Nem a halál az utolsó szó életünk fölött. Megéri küzdeni, törekedni, mert ennek jutalma lesz, egy olyan jutalom, ami minden elképzelésünket meghaladja.

Ezek az ünnepek, reményt kell, hogy adjanak arra is, hogy belássuk, azok akik Istennel együtt élnek nem veszítenek el semmit, azok a kapcsolatok, amik a földön fontosak voltak, Isten segítsége által örökké megmaradnak.