Még március volt. Déli pályaudvar, reggel 7 óra. Közel sem volt ilyen meleg. Persze sütött a nap, de reggel harisnyában és szoknyában még fáztunk. Már akin szoknya volt. Vonat? Áááá… neeem. Pécsre? Több mint három órát vonatozni? Inkább beültünk a jó meleg, kényelmes autóba mindhárman. Ki előre, ki hátra. Sofőrünk, tanítómesterünk, mentorunk Seereiner Tanár Úr Cseh Tamás balladákból oktatott ki minket az úton. Fejünket ingatva a tájat bambulva fehér babákat énekeltünk. Szépen lassan végre világosabb lett, majd kezdtük érezni azt a bizonyos érzést a gyomrunkban is. Neeeem, nem rosszul lettünk, idegeskedtünk. Mégis csak konferencia és mégis csak előadók vagyunk. Mi egyetemisták. Ja! Azt elfelejtettem mondani: épp konferenciára igyekszünk nagy serényen, hajnali 10-re a virágzó mandulafák városába. A konferencia becsületes neve: A Magyar önkormányzati rendszerek reformja az új Ötv. és az Alaptörvény tükrében, közigazgatási jogi konferencia tudományos diákkörök számára

Épp időben érkeztünk. Van öt percünk. Akkor még pont belefér egy füstölés. Előadtunk, meg is ebédeltünk, ismerkedtünk, sokat nevettünk… jól éreztük magunkat.

Napsütésben indultunk haza, majd tettünk egy rövid ismerd meg hazádat túrát (nem eltévedtünk, mert végig tudtuk hol vagyunk, csak más útvonalon mentünk). Az autópálya monoton egyhangúsága pedig álomba ringatott minket… na jó, Bogit nem, csak engem. Még megálltunk egy benzinkútnál, ahol már kicsit fázósan, de búcsút vettünk a lenyugvó Naptól.

Szeretnénk megköszönni, hogy lehetővé tette ezt a túrát és a konferencián való részvételt nekünk a Közigazgatási tanszék, Varga Zs. Tanár Úr, Gerencsér Tanár Úr, és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban Seereiner Tanár Úr!