Reggel van, csörög a vekker, ébredni kell. Már rögtön „hajnalok hajnalán” meghozzuk a nap legnehezebb döntését, bemenjünk-e előadásra? Kisebb mérlegelés és kollegákkal való egyeztetés után eldöntjük, hogy belátogatunk az előadóba. Az ágy melegéből kivánszorogva az első utunk a kávéfőzőhöz vezet. Miután felhörpintettük gőzölgő espresszónkat, és elvégeztük reggeli rutinunkat nekivágunk az útnak.
Miközben valamely tömegközlekedési eszközön zötykölődünk, felkészülünk a napra. Gyorsan átfutjuk jegyzeteinket, tájékozódunk az aznapi hírekről különös figyelmet szentelve a közéleti témáknak. Megharcolva Budapest közlekedési hálózatával végre elérjük úticélunkat, és ennek örömére megjutalmazzuk magunkat egy újabb koffeines agyserkentő itallal. Spártaiak módjára özönlünk be a tanterembe és megindul a küzdelem a számunkra legmegfelelőbb ülőhelyek elfoglalásért. Megkezdődik a jegyzetelés, folyik a tinta, égnek a papírok, csattognak a klaviatúrák. Páran feladják, de sokunk rendületlenül veti papírra az oktató szavait, majd felcsendül a mondat: „Köszönöm a figyelmet, jövőhéten folytatjuk”.
Megfogyva bár, de törve nem elhagyjuk a termet, sokan a gesztenyésben keresnek nyugalmat, míg mások bikinifenék felé veszik az irányt, hogy a Rozsdás Rákollóban költsék el megérdemelt reggelijüket. A pihenés közben társaságok gyűlnek össze, majd civil politikai elemzőkké avanzsálva megvitatják a buszon olvasottakat. Szép lassan szertefoszlani látszanak a megalakult kompániák, kezdődnek a délelőtti gyakorlatok. Ebédidő tájékán ismét hordákba verődünk és összeül a válságstáb, hogy kiválassza a megfelelő „éttermet”. A nagy lakoma közben elpanaszoljuk egymásnak napi gondjainkat, értelmetlen dolgokon agyalunk, szakmai dolgokról vitatkozunk, mintha gyakorló jogászok volnánk.
A napunk további része nagyban függ a félév kezdete elött végrehajtott, tárgyfelvételnek nevezett háború sikerességétől. A szerencsésebbek korán letudják a délutáni műszakot, ellenben akik sikertelenül jártak, azoknak Grand kanyon méretű időszakadékokkal kell szembenézniük. Az időhurokban rekedt hallgatók ilyenkor felkészülnek az esetleges meglepetés zh-kra, vagy sorstársaikkal tengődnek.
Végeztünk a gyakorlatokkal, szignóztuk a jelenléti íveket, a nap lassan a végéhez közelít. Többen hazafelé veszik az irányt míg mások az úgynevezett vendéglátó ipari egységekben vezetik le a fáradalmakat. Előbb, vagy utóbb, de mindannyian hazaérkezünk. A napközben elfogyasztott ipari mennyiségű kávé, vagy nikotin hatása miatt nem alszunk el túl korán. Még lefekvés elött vetünk egy pillantást a másnap várható számokérések anyagára, majd álomra hajtjuk jogásztanonc fejünket.
Reggel van, csörög a vekker…
