Ez a néhány sor a Pázmány Péter Katolikus Egyem minden munkatársához és hallgatójához szól. Mindenkihez, mert bár különböző feladatokat végzünk, különböző kötelességeink vannak; sőt a társadalom közmegítélése is különböző irányunkban, mégis ugyanazon a munkán fáradozunk, mindössze más - más eszközzel. Az Egyetem nem tudná teljesíteni küldetését azok nélkül, akik áldozatos módon, nehéz körülmények között, de nehéz munkájukkal lehetővé teszik az emberhez méltó oktatási és kutatási körülmények folyamatos meglétét Intézményünkben, hajnaltól éjszakáig. Adminisztratív munkatársaink állandó odafigyelése nélkül egyikünk sem tudná saját feladatkörét teljesíteni és Egyetemünk rendezett működése kerülne veszélybe. Ezért nagyon fontos az egyre jobban kikristályosodó kollegiális együttműködés. Oktatóink, kutatóink professzoraink mindennapos szakmai tevékenysége, amellyel nemcsak hallgatóink számára teszik megismerhetővé - a tudomány sajátos eszközrendszerét alkalmazva - a már feltárt tényeket, hanem hozzájárulnak új elméletek, eredmények létrejöttéhez, rendszerbe foglalásához, bizonyításához, és az egész tudományos közvélemény gazdagításához, amely az egyetemi ideál lelkét adja. Hallgatóink mindehhez - egyénileg és közösségileg egyaránt - azt nyújtják, amelyről csak ember álmodhat: az emberiség folyamatosan felhalmozott ismeretanyagának tudatos továbbvitelét, saját látókörük kiszélesítését; nemcsak a piacképes diploma megszerzésének céljából, hanem, hogy az ember képes legyen ember maradni, azaz többet és jobbat tudni, ezzel is közelebb kerülve minden oktatási és kutatási cselekmény legalapvetőbb mozzanatához, az Igazság teljesebb megismeréséhez és annak hiteles átadásához.

A nagyböjti időszak úgy tűnik tova, mint egy pillanat, és észre sem vesszük mindennapi állapotbeli kötelességeink teljesítése közben, hogy itt állunk a Húsvét ajtajában. Annál a drámai pillanatnál, amikor az egyedüli tökéletes ember - az Isten - Ember - életét adta azért, hogy mi képesek legyünk egy jobb életre. Ezt a lehetőséget kínálja minden év számunkra a Húsvét ünnepével, és fontos, hogy éljünk vele, bármilyen helyzetben, vagy akár felfogásban is töltjük napjainkat. A mindennapi körülmények kétségbe ejthetnek - és sokszor ejtenek - minket; a szomorúság, az aggodalom, a félelem, a bizonytalanság, a harag, a másik embertől - vagy a közösségtől kapott - megbántások eltölthetnek minket úgy, hogy sem kiutat, sem bizalmat, sem reményt, sem megnyugvást nem találunk, maradandó sebeket őrizve. A Húsvét ünnepe ellenben éppen arról szól, hogy van remény, minden árny és emberi hiba mögött is.

Tegyük meg az első lépést - minden emberi logika és elvárás ellenére - és legyünk képesek egy pillanatra a bizalom kifejezésére, a bocsánatkérés elfogadására! Vegyük észre a másik ember jóakaratát is, és jussunk el arra az erős elhatározásra, hogy mi is felül tudjunk emelkedni saját fizikai és lelki gyengeségeinken. Életünk drámai eseményei mutatják meg, hogy mennyivel többet ér az élet annál, mint azok az álmok, amelyek be nem teljesülése felett szomorúságot érzünk.

A Keresztet-hordozó, szenvedő, meghalt és feltámadt Krisztus megbocsátó műve ezt a jóval „többet", vagyis a tiszta - feltétel nélküli - öröm lehetőséget nyújtja számunkra. Ne zárkózzunk el előle!

Ezekkel a szavakkal kívánok mindenkinek Áldott és Kegyelmekben gazdag Húsvétot:

Dr. Szuromi Szabolcs DSc.

rektor

2014. Húsvétján